Aki volt már temetésen tudja, hogy minden ilyen esemény szívszorító élmény. Nehéz feldolgozni rokonaink, barátaink,de még távolabbi ismerősünk elvesztését is.Amikor idős embertől búcsúzunk némi megnyugvást adhat, ha végiggondolva tetteiket elmondhatjuk, hogy teljes életet élt.Egy gyerek temetése azonban összehasonlíthatatlanul megrendítőbb és normális embernek hosszú időre lyukat éget a lelkébe.Hiszen rövid kis életében meg sem tudta mutatni mire lett volna képes, milyen ember válhatott volna belőle. A sors ennek a lehetőségét is megtagadta tőle és ez nehezen feldolgozható. Ha ráadásul gyilkosság áldozata lett, akkor még a legliberálisabb embereknél is felvillan a halálbüntetés igénye.
Hamarosan mi mindannyian ilyen gyerektemetés résztvevői leszünk. Az újkori magyar demokrácia egyik jobb sorsra érdemes újszülöttje a népszavazás vívja egyre reménytelenebb haláltusáját.Pedig annak idején sokan gondoltuk ez lesz a rendszerváltáskor kialakított, súlyokkal és ellensúlyokkal kicentizett demokratikus rendszer egyik fontos eleme. A jól működő parlamenti demokráciákban ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az emberek az életüket alapvetően befolyásoló, kiemelkedően fontos kérdésekben közvetlenül véleményt nyilvánítsanak, vagy akár döntést is hozzanak.
Nem is indult rosszul a dolog. Az első 20 évben megtartott négy népszavazásból három érvényes és eredményes volt a negyedik is csak hajszállal maradt el az akkori érvényességi küszöbtől.A kérdések pontos megfogalmazásával kapcsolatban persze felmerülhettek szakmai kifogások és felvetésük mögött tetten érhetőek voltak politikai szándékok,/ miért ne ? / de a polgárok részvételükkel jelezték, számukra ezek a kérdések valóban fontosak voltak. Kezdetnek ez nem volt kevés és az optimista demokraták úgy gondolták az intézmény kisebb pontosításokkal alkalmas lesz feladata ellátására.
Nem így történt! Először a kormányoldal kezdte az eredményes népszavazás megtartásának esélyét minimálisra csökkenteni.A népszavazási törvény módosításával olyan magasra emelték a részvétel érvényességi küszöbét, hogy annak teljesítése csak egészen kivételes esetben lenne lehetséges. Ez a határérték még tovább emelkedik a választókorú határon túli magyar állampolgárok számának kampányszerű növelésével.
Ennek ellenére még mindig előfordulhat, hogy valaki olyan horderejű kérdést nyújt be amelyik megugorja ezt a magas küszöböt is. Ennek megakadályozására létre kellet hozni a jelenlegi összetételében 2022-ig működő Nemzeti Választási Bizottságot és a Nemzeti Választási Irodát. Ezek a szervezetek pedig a nagy szakmai tekintélyű és közismerten független Patyi rektor Úr, valamint a hasonlóan független Pálfi Ilona elnökletével maradéktalanul teljesítik a kapott feladatot. A demokratikus látszat fenntartása érdekében időnként átengednek olyan népszavazási kérdéseket, melyeknek még a támogató aláírások összegyűjtésére is alig van esélye, de precízen blokkolják az esetleg eredményes népszavazás megtartására alkalmasakat.
Ez nem is olyan egyszerű feladat hiszen ha egy ilyen sikergyanús kérdést egyszerűen elutasítanak azt a bíróság felülbírálhatja.Hát ezért kellenek a zseniális vezetők! Rájöttek az igazi megoldás az, hogy az adott témában olyan rossz kérdést kell befogadni amit ha később elutasítanak azt szakmai okokból a bíróság se birálhassa felül. Így viszont megnyílik a fellebbezések lehetősége és ha ezeket mindig az utolsó pillanatban nyújtják be akkor - a párhuzamosság tiltása miatt - hónapokig meg lehet akadályozni a jól megfogalmazott kérdés beadását.Innen már csak arra kell vigyázni, hogy amikor az utolsó fellebbezés is elutasításra kerül elsőként megint egy hülye kérdés kerüljön befogadásra és így az előző folyamat korlátlan ideig ismételhető. Íme a jogi perpetum mobile.
Ha porszem kerül a gépezetbe és valakinek sikerül időben jó kérdéseket beadni akkor sem kell zavarba jönni. Először azt lehet mondani, hogy túl korai volt a beadás, mert a bíróság hivatalos honlapja nem jogosult az előző fellebbezés elutasításának nyilvánosságra hozatalára. Ha pedig erről kiderül, hogy tételes hazugság, akkor azt kell mondani, hogy a jó kérdés beadásának időpontja előtt már órák óta ott ült valaki a Hivatal portáján zsebében az újabb hülye kérdéssel csak lassan állították ki a belépőjét, ezért ő az első. Erre aztán már tényleg nem lehet gombot varrni. Az Elnök Úrnak és az Elnök Asszonynak én legalább egy középkeresztet javasolnék.
A rendszer zavartalan működéséhez szükségesek éber és gyorslábú kérdésbeadók is. Természetesen ebben sincsen hiány. Az érdekes egyéniségű volt monoki polgármester mindig kapható egy kis szívességre és ha a jóindulatú és türelmesen várakozó Vodicskák is elfogynának Kaya Ibrahim biztosan csatasorba állítható.
Volt ellenzéki politikusként most, hogy kellőképpen kicikiztem a kormányoldalt akár be is fejezhetném, de nem teszem. A népszavazás intézményének lejáratásához az ellenzéki pártok és a pártok müködésével jogosan elégedetlen - remélem jó szándékú - civil szervezetek és magánemberek is jelentősen hozzájárulnak. Sajnos alapvetően félreértik vagy félremagyarázzák a népszavazás szerepét a demokratikus rendszerben. Az ugyanis nem a kormány bosszantására, a kormányzási feladatok átvételére, de főleg nem rendszerbontásra való, hanem kizárólag egyes kiemelkedően fontos ügyekben a nép általi közvetlen döntéshozatalra. Ezért jobb lenne, ha a megalapozatlan kezdeményezések helyett mindenki a saját eszközeit használná minél eredményesebben. Az ellenzéki pártok állítsanak vonzó alternatívát és nyerjék meg a következő választásokat. A civil szervezetek kontrollálják a mindenkori kormány tevékenységét és ha nem értenek egyet egyes intézkedéseivel, bátran szólaljanak meg, szervezzenek tüntetést és kényszerítsék meghátrálásra. (volt már erre is példa!) Persze csak akkor lesznek sikeresek, ha mögöttük vagy az általuk képviselt ügy mögött kellő támogatás van. Igazi támogatottság nélkül pár száz, pár ezer fős tüntetéseket szervezni csak azért, hogy néhányan a pódiumon mutogassák magukat és sületlenségeket beszéljenek nem érdemes. Végezze tehát mindenki a saját munkáját jól és helyette ne járuljanak hozzá a népszavazás intézményének további erodálásához. Aki be akar lépni a politika világába annak illik tisztában lenni tetteinek következményeivel és vállalni azokért a felelősséget is.
Első látásra jó ötletnek tűnik, ha értelmes emberekből álló baráti társaságok péntek estéjüket az ulti vagy a bridge partik helyett népszavazási kérdések kidolgozásával töltik. Okos emberekről lévén szó, jó színvonalon meg tudnak fogalmazni formailag, sőt tartalmilag is megfelelő kérdéseket a kórházi várólisták rövidítéséről, a kötelező kamarai tagság eltörléséről, az objektív pályázati feltételek kötelezővé tételéről, vagy a férfiak 40 év munka utáni nyugdíjba vonulási lehetőségéről. (ami mellesleg az amúgy is ingatag nyugdíjrendszer megroppanását eredményezné) De végig gondolták-e mi történik ha jóváhagyják a kérdéseiket. Lehetséges ezekre a kérdésekre összegyűjteni a kiíráshoz szükséges 200 000 aláírást és ha igen, ki és hogyan fogja végezni ezt a munkát. Ha kiírásra kerül a népszavazás lesz-e több, mint 4 millió ember, aki részt vesz a szavazáson.
Gyanítom idáig nem jutottak, pedig ezek a valóban fontos kérdések. Ha az elfogadott kérdések sorra buknak el a támogató aláírások összegyűjtésén vagy az érvényességi küszöbön, akkor akarva , akaratlanul - a kormány szándékának megfelelően - maguk is hozzájárulnak a népszavazás kiemelt jelentőségű intézményének lejáratásához. Az ötödik vagy hatodik sikertelen kisérlet után a legtudatosabb állampolgár is úgy fog elsétálni a minden sarkon felállított aláírásgyüjtő standok mellett, mintha ott sem lennének. Sajnos van amikor a több kevesebb. Népszavazást olyan sok embert érintő kérdésekben érdemes kezdeményezni, mint amilyen a magánnyugdíjpénztárak einstandolása volt vagy amilyen most a vasárnapi zárvatartás vagy az olimpia megrendezése.
Azokat az ellenzéki pártokat pedig nem is értem, amelyek úgy gondolják, hogy saját munkájuk színvonalas végzése helyett, ezeknek a kezdeményezéseknek a támogatásával érhetik el hőn áhított céljukat, a kormány megbuktatását. Fel kellene fogniuk, hogy ezzel óriási kockázatot vállalnak. A sikertelen népszavazási kisérletek után a kérdések gyakorlatilag névtelen kiötlői visszatérnek a kártyapartikhoz, a pártok pedig elszenvedve a kudarc minden következményét egyre mélyebbre süllyednek a mai magyar politika mocsarába.
A népszavazás koporsójába a magukat politológusnak nevező " szakértők" is tucatjával verték a szögeket minden oldalról. Elképesztő dolgokat lehetett hallani, olvasni, csak azt nem, hogy " emberek vigyázzatok, mert most veszik el tőletek a közvetlen demokrácia utolsó, sőt egyetlen lehetőségét". Nálam a politológusi nyilatkozatok Oscar díját a közismerten független Századvég Intézet legfüggetlenebb elemzője Lánczy Tamás nyerte el. Született szakértő módjára fejtegette, hogy azért nem érdemes 19 kérdést benyújtani, mert a magyar emberek korlátozott felfogóképességük miatt nem is tudnak ennyi kérdést megjegyezni Majd ezen mélyenszántó tudományos elemzés után váratlanul (??) - a legaljasabb politikai propagandístákat megszégyenítő módon - kijelentette tudja, hogy a kérdések benyújtói ezzel a számmal az 1919-es Tanácsköztársaságra akartak emlékezni. Nehéz lesz ennél még mélyebbre süllyedni.
A népszavazás haláltusája hamarosan véget ér. Újkori demokráciánk egyik sokra hivatott intézménye úgy tűnik el az életünkből, hogy sokan észre sem veszik. Hiányát azonban egy idő után valamennyien érezni fogjuk. Akik tudatosan vagy akaratlanul részt vettek a lejáratásában, működésének lehetetlenné tételében, ne legyenek büszkék magukra.
