Hónapok óta zajlik a vita az üzletek vasárnapi nyitvatartását korlátozó intézkedésekről. Kormánypárti politikusok meghatottságtól könnyes szemmel bizonygatják cselekedetük emberbaráti voltát. Talán maguk is elhiszik, hogy nem csak a vasárnapi munkavégzéstől megszabadított kereskedelmi dolgozók járnak jól, hanem minden magyar család akiknél felszabadul a hét utolsó napja igazi, összetartó családi programok szervezésére.A KDNP talán még a templomba járók számának növekedésében is bízott.
Én évtizedekig éltem úgy, hogy az üzletek vasárnap zárva voltak, bár nem hiszem, hogy ezzel az egyházakat akarták volna támogatni. A már akkor közel 2 milliós Budapesten egyetlen közért volt nyitva vasárnap is a Körút és a Rákóczi- út sarkán, amelyik mindig tömve volt és amit egy Baldauf nevű - az akkori vezetéssel vélhetően jó viszonyt ápoló - ügyes kereskedő vezetett hosszú éveken keresztül. Az emberek ehhez voltak szokva, nem zúgolódtak, 56-ban sem emiatt tört ki a forradalom. Akkoriban a körülmények is mások voltak, hiszen a nők jelentős része nem dolgozott, a férfiak sokáig nem vállalhattak másodállást, a boltok szegényes választéka miatt a vásárlás nem volt időigényes tevékenység és a mesterségesen alacsonyan tartott árak miatt egy vasárnapi kirándulás, egy állatkerti séta, egy családi mozi, vagy egy múzeumlátogatás még a kisebb keresetűek számára is elérhető volt.
Az elmúlt 30-40 évben azonban az élet minden területén jelentős változások történtek. A kétkeresős családmodell általánossá vált, egyre többen vállaltak másodállást, az örvendetesen megnövekedett választék pedig, a jelentős árkülönbözetek kialakulásával együtt, a vásárlást gondolkodást igénylő tevékenységgé változtatta. Ezek a változások hozták létre a késő esti és a vasárnapi vásárlás iránti igényt, amit a különböző boltok eőlbb utóbb megpróbáltak kielégíteni. Ezekbe, a magánélet részét képező, új vásárlási szokásokba avatkozott bele durva módon, indokolatlanul a hatalom a nyitvatartások korlátozásával. Még nagyobb gondot okoz, hogy a családok nem jelentéktelen részének a plázákban való vásárlás a vasárnapi program tartós részévé vált. Összekötötték a kellemest a hasznossal, a meggondolt, kényelmes heti bevásárlást a sétával, kirakatnézéssel, esetleg néhány gombóc fagyival. Míg hétközben a bevásárlóközpontok plázacicákkal és rohanó emberekkel voltak tele, vasárnap a gyerekes családok voltak többségben. Akiknek volt pénzük más hétvégi programra azok eddig sem voltak ott, akiknek ez volt a lehetséges program, mert mást nem tudnak megfizetni, azok a változás legnagyobb vesztesei. így jött létre a kormány intézkedésével szemben a stabil, több mint kétharmados elutasítás.
Sokáig nem értettem, hogy az emberek hangulatát általában jól érzékelő Fidesz miért vállalt fel egy ilyen előre láthatóan jelentős tiltakozást kiváltó ügyet. Ez még akkor is kockázatosnak tünhetett, ha a felelősség nagyobb részét ügyesen a KDNP-re hárították. Lehet, hogy Semjén Zsolt még büszke is arra, hogy a róla szóló dalt már 670 000-en hallgatták meg a Youtube-on. Aztán egy Baldauf nevü ügyes kereskedő, aki immár a CBA egyik tulajdonosa és a Fidesz egyik támogatója egy interjúban azzal dicsekedett, hogy a vasárnapi bezárásáról szóló törvényt ő lobbizta ki a kormánynál. A KDNP vezetői jó balek módjára csak eljátszották az ötletgazda szerepét. Így már minden érthetővé vált. A manapság szokásos módon ez az ügy is a pénzről szól. A versenytársak minden eszközzel történő meggyengítéséről és a piaci erőviszonyok megváltoztatásáról. Akkor nézzük meg a történéseket ebből a szempontból.
Az eredetileg kilobbizott javaslat szerint vasárnap minden boltnak zárva kellett volna tartania, kivéve a CBA-s boltokat és a velük társuló látszólag magyar, a valóságban esetleg - mint ahogy a CBA-nál már kiderült - lehet hogy offshore cégek üzleteit. Ettől persze a bevásárlóközpontok többségét üzemeltető multik azonnal visítani kezdtek. A kormány pedig hamar észrevette, ez valóban védhetetlen, durva diszkrimináció lenne és változtatott a javaslaton. A végül az elfogadott törvényben csökkentették a vasárnap is nyitva tartható üzletek alapterületét és bennük csak családtagok dolgozhatnak. Tehát szokás szerint a háttérben létrejött a multik és a kormány közötti megállapodás. A valóban kicsik ugyanis nem jelentenek igazi konkurenciát a nagyok számára. Kiszámolták, ha a többi nagyobb boltot ugyanúgy érinti a vasárnapi zárvatartás, mint az övékét akkor az számukra csak előnyös lehet. Így 6 nap alatt tudnak ugyanakkora forgalmat bonyolítani, mint 7 nap alatt. Megspórolhatják a vasárnapi nyitvatartás összes költségét, a világítást, fütést, légkondit és a munkabért. Kevesebb kiadással tudják ugyanazt a bevételt produkálni. Azóta persze csöndben vannak.
Ezt értettem, de azt nem, hogy miért nem harcolt tovább a CBA-s csapat. Aztán rájöttem, hogy tényleg múlt századi vagyok. Azt hittem a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Először csak azt tapasztaltam, hogy a szűkebb környezetemben egyre több üzletben tudok vásárolni vasárnap is. Azután feltünt, hogy jelentős részük túllépi az engedélyezett alapterületet és csodálkoztam, hogy mennyi 15-20 fős család van nálunk. A boltok cégtábláin pedig büszkén virított a CBA vezette csapat logója. Egy részük egy árva málnaárus bevonásával hivatalosan piaccá nyilváníttatta magát, amivel persze hamar lebuktak. Mások egyszerűen kinyitottak, mert valaki megsúgta nekik, hogy nem kell félniük a büntetésétől.
Itt tartunk ma! Ez a mai Magyarország! A multik örülnek, mert megkapták a kormánytól a saját rezsicsökkentésüket. Az ügyes kereskedő és trükkös barátai elégedetten dörzsölik a markukat, mert mégis csak elérik eredet céljukat. A magánéletükben megzavartak és főleg azok a szegények, akiktől nem csak a vásárlás, de az olcsó vasárnapi családi program lehetőségét is elvették szívnak mint a torkos borz. Jól van ez így?
